Az utóbbi hetek hatalmas árvizei nemcsak a gátakat szakították át, elárasztva termőföldeket, sárlavinával temetve be utakat, leszakítva hidakat, megrongálva és lerombolva lakóházakat, közintézményeket – hanem az itt élő emberek létét is megsemmisítették.

Ők azok, akiket a legnagyobb veszteség ért, hiszen elsodort jelenük a kilátástalan jövőt rejti magában.

Mi akik a médiákból naponta többször értesülhettünk a katasztrófa sújtotta országrészekről, de valójában csak a helyszínen foghattuk fel a katasztrófa nagyságát, élhettük át a károsultak kétségbeesését, fájdalmát. Azért hogy tehessünk értük, alapszervezetünk ( Budapest XVI. kerület) összefogott a budapesti nemzeti gárdistákkal és adománygyűjtést kezdeményeztünk.

A falu – Boldva - ahová készültünk, Miskolctól kb. 15 kilométerre található a leginkább veszélyeztetett térségben, az oly sokszor említett Edelény közelében. Boldván már ismerték gárdistáinkat, hiszen napokkal ezelőtt önként vettek részt a boldvai gátak megvédésében. Alapszervezetünk elnöke – Vas Zoltán – együttműködve Boldva polgármesterével tájékoztatott bennünket a leginkább rászoruló családok létszámáról, így nekik név szerint segélycsomagokat állíthattunk össze. Csapatunk fő koordinátora - Táskai Margó – segítőkész, önzetlen civilekkel és vállalkozókkal vette fel a kapcsolatot. Nekik köszönhetően az adományok listája napról-napra bővült: hűtőszekrények, bútorok, szőnyegek, edények, játékok, gyermek kerékpárok és egy új kerámialapos tűzhely került a raktárba, melyet egyik tagtársunk biztosított számunkra. Napokig tartó kemény munka következett. A ruhaneműket, ágyneműket szétválogattuk és zsákokba tettük. A tartós élelmiszereket a névvel ellátott segélycsomagokba csomagoltuk. Nagylelkű felajánlóinktól többféle fertőtlenítő és tisztálkodó szert küldtek, amelyek kiemelten fontosak a fennálló fertőzésveszély miatt. Nagyon jókor érkezett a nagy mennyiségű ásványvíz is, hiszen az elárasztott területek magas talajvízszintje miatt a kutak egészséges ivóvize is veszélybe került. Kerületünk polgárai közül többen energiát nem sajnálva teljes készleteket gyűjtöttek a rászorulóknak. Egy kisnyugdíjas asszony szerény anyagi lehetőségei ellenére ötezer forinttal járult hozzá a költségekhez. Gyorsan szaporodtak az adományok, érkeztek az újabbnál-újabb felajánlások és mi versenyt futottunk az idővel, hiszen vártak ránk. Lelkesedésünket még az sem csökkentette, hogy az indulás előtt két nappal egy hatalmas felhőszakadás következtében raktárunk beázott, így sok mindent újra kellett csomagolni. A hét közepére készen állt a szállítmány. A szállítást és költségeit egy magánfuvarozó cég vállalta magára.

Szerdán, az indulás napján az égiek ismét esőt küldtek ránk, így indult el konvojunk Borsod-megye felé. Boldván a polgármester úr fogadott bennünket és bemutatta azt a néhány családot, akik nemcsak ingóságaikat, de a fedelet is elvesztették a fejük fölül. Veszteségeik ellenére a falubeliek örömmel és hálásan fogadták a számukra oly nélkülözhetetlen holmikat. Az egyik édesanya, aki két tíz év alatti gyermekét és mozgáskorlátozott férjét egyedül tartja el, könnyeit nyeldesve köszönte meg segítségünket.

A hazafelé tartó úton mindnyájan gondolatainkba merültünk. Mindnyájunkat jó érzéssel töltött el, hogy egy kicsit mi is hozzájárulhattunk életük újrakezdéséhez és erősíthettük bennük az összetartozás érzését..

Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik adományaikkal vagy munkájukkal részt vettek az árvízkárosultak megsegítésében.

Ismét adománygyűjtést szervezünk, felajánlásokat, szolgáltatásokat gyűjtünk, hogy a közeljövőben a Boldvától nem messze lévő Szendrőre is eljuthassunk.

Tetteink beszéljenek helyettünk!

Adjon az Isten szebb jövőt!

Kispál-Sárosi Gabriella